Reggel összepakolod a felszerelést. Ellenőrzöd az akkumulátorokat, a memóriakártyákat, végiggondolod, milyen objektívekre lesz szükséged. Megnézed még egyszer a rendezvényfotózás programját, tudod, mikor kezdődik az esemény, kik lesznek ott, és nagyjából azt is, milyen képekkel kell majd hazatérned.
Már ha van program
Mert a sajtófotózásban sokszor az is előfordul, hogy reggel még csak annyit tudunk: aznap mikorra és hova kell menni. Hogy pontosan mit fogunk fotózni, kit kell majd követni, mennyi ideig tart a munka, vagy egyáltalán milyen körülmények várnak a helyszínen, az csak később derül ki.
Ehhez a fajta bizonytalansághoz és az ezzel járó stresszhez a sajtófotóban nagyon hamar hozzá kell szokni. Nem lehet mindig mindent előre megtervezni. Sokszor egyszerűen el kell indulni, és abból dolgozni, amit a helyszínen találsz.
És ez a bizonytalanság nem feltétlenül ér véget akkor, amikor este letesszük a fényképezőgépet. Az ember agya éjszaka is kattog. Ha tudod, hogy másnap dolgozol, de még nem tudod, mi lesz a feladat, óhatatlanul ott van benned a kérdés: na, vajon mi lesz holnap? Hova kell menni? Mikor jön a telefon? Mennyi időre? Milyen felszerelés kell majd?
Egész napos esemény lesz, vagy egy húszperces sajtófotózás? Közel lesz, vagy azonnal indulni kell valahova?
Ez időnként stresszt jelent a fotósnak, de nem csak neki. A családnak is együtt kell élnie azzal, hogy a következő nap menetrendje akár egyik pillanatról a másikra megváltozhat.
Egy dolgot viszont még akkor sem tudsz, ha minden információ a rendelkezésedre áll: melyik lesz a nap legjobb képe.
Talán éppen ezért szeretem ennyire ezt a munkát.
A sajtófotózásban a fényképezőgép önmagában kevés
Van azonban valami, amit a kiszámíthatatlanság ellenére sem engedhet meg magának egy sajtófotós: hogy ne tudja, milyen közegbe érkezik.
A fotósnak kutya kötelessége ismerni annak a témának a kontextusát, amelyben dolgozik.
Ha sportot fotózol, ismerned kell az adott sportág alapvető szabályait. Tudnod kell, kik a csapatok, kik a fontosabb játékosok, melyek a híresebb helyszínek, milyen eredmények előzték meg az adott eseményt, és lehetőleg azt is, miért fontos az a mérkőzés, amit éppen fotózol.
Mert ha érted a sportot, sokszor azt is sejted, mi fog történni a következő másodpercekben.
És ez fotósként óriási előny.
A megrendelő joggal várja el ezt a folyamatos tájékozottságot. Nem elég technikailag jól fényképezni. Érteni kell azt a világot is, amelyről a képeinkkel tudósítunk. Ha ez nincs meg egy fotósban, az komoly versenyhátrány.
És ugyanez igaz akkor is, ha nem sportot fotózunk. A politikai és közéleti sajtófotózás talán még kiszámíthatatlanabb. Naponta változhatnak a körülmények, szereplők, témák és hangsúlyok. Egy előző este még másodlagosnak tűnő történet reggelre a nap legfontosabb híre lehet.
Ezért a tájékozottság tulajdonképpen a felszerelés része. A hírek követése, a szereplők felismerése, az előzmények ismerete ugyanúgy hozzátartozik a felkészüléshez, mint az akkumulátor feltöltése vagy a memóriakártyák ellenőrzése.
Tudni kell kapcsolódni
Van még valami, amit nehéz technikai tudással pótolni: az emberekkel való kapcsolódás képessége. Egy fotós folyamatosan új emberek közé érkezik. Sportolók, politikusok, vezetők, szervezők, sajtósok, biztonsági emberek, más fotósok vagy éppen olyan szereplők közé, akikkel korábban még soha nem találkozott.
Sokszor néhány másodperced van arra, hogy kapcsolatot teremts valakivel. Ehhez tudni kell kommunikálni, gyorsan felmérni egy helyzetet, és természetesen viselkedni akkor is, amikor teljesen idegen közegbe kerülsz. Nemzetközi eseményeken mindezt akár idegen nyelven.
Ez nem valamiféle plusz képesség a fotózás mellett. A munkának ugyanúgy része.
Mert lehet nálad a világ legjobb fényképezőgépe, ha nem tudsz közel kerülni ahhoz a helyzethez vagy emberhez, akiről a képnek szólnia kell.
A rendezvényfotózásban lehet előre gondolkodni – de csak egy pontig
Egy rendezvényen vannak pillanatok, amelyeket nem lehet megismételni. Egy kézfogás, egy díjátadás, egy színpadra lépés csak egyszer történik meg. Ott kell lenni, jó helyen kell állni, és készen kell állni rá.
De a kedvenc képeim sokszor nem ezekből a pillanatokból születnek. Hanem két programpont között. Egy félrenézésből. Egy gesztusból. Valakiből, aki a színpad mögött egy pillanatra elengedi magát. Egy gyerekből, aki egészen mást néz, mint mindenki más. Egy fényből, ami öt perccel később már nincs ott.
Ezeket nem lehet beleírni a briefbe. Egy fotós ezért furcsa módon egyszerre dolgozik nagyon tudatosan és folyamatos bizonytalanságban, állandóan improvizálva. Tudnod kell, mi fog történni, közben pedig állandóan azt kell figyelned, mi történik azon kívül.
Ha a rendezvényfotózás szervezői oldaláról is érdekel, mire érdemes előre felkészülni, a rendezvényfotózás tippjeiről és kulisszatitkairól szóló útmutatónkban részletesebben is foglalkoztunk vele.
A kiszámíthatatlanságnak otthon is van ára
Ennek az életformának van egy másik oldala is, amiről fotósként talán kevesebbet beszélünk. Családos fotósként a work-life balance számomra folyamatos kihívás. Szeretnék sok időt tölteni a gyerekeimmel és a feleségemmel, jelen lenni az életükben, és nem úgy tekinteni az otthon töltött időre, mint két munka közötti üres helyre.
Éppen ezért az elindulás sem mindig könnyű. Különösen igaz ez akkor, amikor bizonyos ügyfeleinknek ügyeleti rendszert biztosítunk. Ez adott esetben 24/7 rendelkezésre állást jelent: ha érkezik egy igény, Pest megyén belül akár egy órán belül a helyszínen kell lennünk.
Ilyenkor nincs feltétlenül előző este beírt munka a naptárban. Lehet, hogy otthon vagyunk, családi programunk van, játszom a gyerekekkel, vagy egyszerűen csak együtt vagyunk – aztán megszólal a telefon, és rövid időn belül indulni kell.
Az ilyen rendelkezésre állás ezért nemcsak a fotóstól kíván folyamatos válaszkészséget, hanem a családtól is.
Nálunk ez különösen a feleségem részéről jelent áldozatot. Amikor nekem egy ASAP munka miatt egyik pillanatról a másikra el kell indulnom, neki ugyanilyen gyorsan át kell vennie mindazt, amiben addig ketten voltunk jelen. A fotós apa egy órán belül a helyszínen van – otthon pedig valakinek ugyanilyen gyorsan alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy apa hirtelen nincs otthon.
Ez a munka kívülről sokszor a különleges helyszínekről, érdekes emberekről és izgalmas eseményekről szól. Belülről viszont az alkalmazkodásról is. És ha családod van, ezt az alkalmazkodást soha nem egyedül végzed.
Aztán ott állsz a helyszínen
Amikor megérkezel, mindezt egy időre félre kell tenni. Lehet, hogy egy órával korábban még otthon voltál, és azt sem tudtad, hogy aznap fotózni fogsz. Most viszont már ott állsz egy fényképezőgéppel a kezedben, és figyelned kell.
Sokszor órákon keresztül dolgozol úgy, hogy még nem tudod, megszületett-e már az a kép, amiért igazán megérte ott lenni. Aztán egyszer csak történik valami. Felemeled a gépet, exponálsz néhányat, és mész tovább. Sokszor csak később, a válogatásnál derül ki, hogy abban a néhány másodpercben ott volt a nap képe.
Talán ettől nem válik rutinná a rendezvény- és sajtófotózás sok év után sem. Mert hiába ismered a fényképezőgéped minden gombját, hiába jártál már száz hasonló helyszínen, hiába fotóztál végig rengeteg rendezvényt: két teljesen egyforma nap nincs.
Van, hogy reggel pontosan tudod, hova mész. Van, hogy csak egy órával előtte tudod meg.
És van, hogy azt sem tudod, pontosan mit fogsz fotózni, amikor becsukod magad mögött az ajtót. Azt viszont egyik reggel sem tudod, milyen képpel jössz haza.
És másnap talán éppen ezért veszed megint a válladra a fényképezőgépet.
