Kosztolányi 1931


Minden arc mögött titkos arc lüktet, s ez egyre jobban csigázza képzeletemet… Nincs köztük egy se jelentéktelen. Mihelyt rájuk szegeződik a szem, vagy a fényképezőgéplencse, már nem azok. Mutassanak nekem egy ‘átlagembert’. Ilyenek pusztán távolból, elméletben vannak. Közelből és valóságban minden ember kivétel és csoda…